Pau Casals, a világhírű csellista

A könyedebb bejegyzések után ma egy újabb híres katalánt szeretnék bemutatni nektek. Pau Casals 42 évvel ezelőtt, október 22-én halt meg.

Pau Casals i Defilló katalán csellista és karmester volt. A köztudat minden idők egyik legnagyobb csellistájaként tartja számon. Ő azonban ettől sokkal több volt. 

Pau Casals

Pau Casals. Forrás: Wikimedia Commons

A gyerekkor és tanulmányok

Casals 1876. december 29-én született El Vendrell városában. Édesapja zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. Négyévesen Casals már hegedült, zongorázott és fuvolázott! Az első koncertjét hatévesen adta. Az első találkozása egy cselló szerű eszközzel akkor történt, amikor egy vándorzenész látogatott a városba. A kis Pau kérésére apja egy hasonló hangszert készített neki: tökből. 11 éves volt, amikor először hallott igazi csellót, és elhatározta, hogy ennek a hangszernek szenteli az életét.

1888-ban anyja Barcelonába vitte ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. Az iskolát kitüntetéssel végezte el.

1893-ban Isaac Albéniz, a katalán zeneszerző egy kávéházban hallotta játszani Casalst, akit be is mutatott Guillermo Morphy grófnak – a régens királynő, Mária Krisztina – személyi titkárának. Casalst felkérték, hogy adjon koncertet a királyi palotában, és királyi ösztöndíjat kapott, hogy zeneszerzést tanuljon a Madridi Királyi Konzervatóriumban.

1896-ban a Barcelonai Operaház zenekarának vezető csellistájává nevezték ki.

 

Nemzetközi karrier

1899-ben fellépet Londonban, Párizsban és Dél-Amerikában. 1904-ben maga Theodore Roosvelt hívta meg a Fehér Házba. 1919-ben megalapította a Pau Casals Orchestra elnevezésű zenekart, ami 1920-ban adta első koncertjét.

Pabu Casals

Buenos Aires. 1937. Forrás: Wikimedia Commons

Franco győzelme után Pau Casals száműzetésbe kényszerült. A franciaországi katalán faluban,  Prada de Conflent-ban telepedett le. 1939. és 1942. között több koncertet adott Franciaországban és Svájcban. Casals annyira hevesen ellenezte a spanyol diktatúrát, hogy nem volt hajlandó megjelenni azokban az országban, amelyek elismerték az autoritatív kormányt. Csak egyszer tett kivételt, amikor 1961-ben elfogadta John F. Kennedy meghívását, és kamarazenei koncertet adott a Fehér Házban.

A béke embere

Pau Casals egész életében küzdött a békéért, az igazságosságért és a szabadságért. Nem volt hajlandó olyan országkban játszani, ahol a demokratikus alapelvek nem érvényesültek, és az évek során sokszor felemelte hangját a háborúk és a nukleáris fegyverek ellen. Ezt mintegy a saját “keresztes háborújának” tekintette.

1958-ban egy olyan koncertjét sugározták egyszerre 40 országban, amit előtte Genfben játszott fel. Ugyanebben az évben jelölték a Nobel-békedíjra. 1963-ban Kennedy nyújtotta át neki a Szabadság Érdemérmet, az Egyesült Államok legnagyobb civil kitüntetését.

1971-ben komponálta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Himnuszát, amit ugyanazon év október 24-én el is játszott az ENSZ-ben. Az ENSZ akkori főtitkára, U Thant, az ENSZ Béke érmével tüntette ki Casalst. Ekkor hangzott el Casals híres beszéde, amit a világ úgy ismer “I am Catalan” (Katalán vagyok).

Halála

Mikor elhagyta Katalóniát, Casals megfogadta, hogy csak akkor tér vissza, ha az ország ismét szabad lesz. 1973. október 22-én, 96 évesen halt meg. A Puerto Rico-i Nemzeti Temetőben helyezték örök nyugalomra. 1976-ban, a centenárium évében János Károly király rendelete alapján Casals képmásával ellátott bélyegeket adtak ki. 1979-ben földi maradványait szülővárosába, Katalóniába szállították.

1989-ben posztumusz Grammy-életműdíjat kapott.

Pau Casals aláírása.

Pau Casals aláírása. Forrás: Wikimedia Commons

Share

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *